Vasárnap délben a Parma-t fogadta az év utolsó előtti mérkőzésén a Roma. Egy kellemes (de egy másodosztályban is szenvedő Sampdoria ellen azlrt nem meggyőző) kupagyőzelemmel hangolt a csapat a meccsre és szerencsére most sikerült felülmúlni az elvárásokat, talán először az évben. Nagyon simán, 5-0-ra nyert a Roma amire természetesen hatalmas szüksége volt a csapatnak mind mentálisan mind pontok szempontjából.
Már a meccs eleje nagyon simán indult, egy szép összjáték után Balogh, a magyar válogatott védő, aki idén a Parma alapembere lett éppen kevésbé szerencsésen buktatta Dybalat, aki utána higgadtan értékesítette a tizenegyest. Nem sokkal később pedig Angelino beadását Saelemaekers kapásból lőtte be a másik oldalon, amivel már 13 perc után két gólos volt az előny. A Parma részéről két szép távoli lövés jelentette a veszélyes próbálkozásokat, de a Roma folyamatosan támadott és dolgozott ki helyzeteket. A meccsen nagyot játszó belga szélső egy lövése lepattant Dovbykról, de olyan szinten Roma játékosok lepték el általában az ellenfél tizenhatosát, hogy Dybala ért oda először. Aztán Saelemaekers még egy tizenegyest is kiharcolt, amit Paredes értékesített. Már csak egy Dovbyk gól hiányzott nagyon, akinek még ilyen fölénnyel sem jött össze semmi a meccsen, amíg egyszer Dybala egy kiugratás után tökéletesen perdítette az ukrán elé a labdát, ekkor már kihagyhatatlan helyzetet kialakítva, szóval végül ez is meglett (még ha térddel is). Szép, magabiztos játék volt tehát, olyan amit idén még nem láttunk a Roma részéről, talán csak a Braga ellen.
Ahhoz, hogy a szezonban elérjük a féltávot, két komoly rangadón kell túlesni: először a Milan-hoz látogatunk, utána pedig már az újévben a Lazio ellen jöhet a városi derby hazai pályán. Ranieri irányítása alatt már egyre több a biztató győzelem, de az idei Roma-nak továbbra is hatalmas hiányossága az idegenbeli eredmények. Még mindig nincsen győzelmünk, miután a Como, de más idén szenvedő csapatok ellen is képtelenek voltunk idegenben nyerni (a legfájdalmasabb a Como mellett a Monza, Cagliari, Verona, majdnem az összes kiesőjelölt, ahonnan összesen két pontot vakartunk össze) úgyhogy hiába fut gyenge szezont a Milan (csak kettővel előttünk állnak, bár 7 pont és egy halasztott meccs a különbség) idegenben nincs olyan csapat aki ne okozna nekünk problémát. Karácsony előtt ők szűkösen egy góllal nyertek Veronában, míg azelőtt gól nélküli döntetlent játszottak a Genoa ellen otthon. Nem remekelnek tehát decemerben és alapból elég közepes szezont futnak a bajnokságban, miközben némileg meglepő módon a BL-ben viszont 12 pontjuk van, amivel benne vannak abban az élmezőnyben ahol 10 csapatnak van 12-13 pontja. Ebből úgy tűnik, hogy Fonseca stílusa jobban fekszik a nemzetközi porondon. Ez olyan szempontból nem meglepő, hogy Olaszországban már elég jól kiismerték akkor is amikor a mi edzőnk volt, így kisebb csapatok is többször okoznak nekik kellemetlen meglepetést. Ez pedig számomra biztató egy potenciális milánói pontszerzéshez, mivel Ranieri a rutinos olasz edzők non plus ultrája.
Január elsején nyílt edzést tart majd a csapat a Tre Fontane stadionban (elsősorban a római rugby csapat otthona, de a női csapatunk is itt játszik) elvileg leginkább gyerekek számára lesz látogatható és 11 ezer igénylés érkezett amitől össze is omlott a weboldal (a stadion 4000 férőhelyes)
A Milan motorjai idén: Pulisic (5 gól és 5 gólpassz) Reijnders (4-3) és Leao (3-5) de ott van a kölcsönben játszó Abraham (ez is egy hülye döntés volt a részünkről véleményem szerint, bár Saelemaekers nálunk kifejezetten a szezon kevés pozitívuma közül az egyik eddig) aki szintén összeszedett már 2 gólt és gólpasszt. Komoly erőt képvisel tehát a Milan természetesen, de valahogy náluk sincsen meg az átütő lendület (vagy csak a fókusz van inkább a BL meccseken) ráadásul sok sérülés is terheli őket: Pulisic, Leao, Musah és Loftus-Cheek biztos nem lesz, míg Jovic és Bennacer csak a kispadon tud majd csak kezdeni. Ez mondjuk azt a kevésbé szerencsés helyzetet eredményezi számunkra, hogy Abraham fog kezdeni Morata mellett szóval nem lesz veszélytelen ez a Milan, bár a mi ingatag védelmünkkel szemben bárki képes veszélyt jelenteni. Ezt Ranieri úgy igyekszik elkerülni, hogy továbbra is 3 védővel számol, valamint ki tudja mióta először a Parma elleni kezdő mehet ki talán a pályára megint, annak érdekében, hogy egy kis konzisztencia alakuljon ki.
A cél tehát, hogy ne zárjunk egy teljes fél szezont idegenbeli győzelem nélkül. Ha a Parma ellen „kiesési” rangadóról beszéltünk akkor most egy egész nagy ugrás után a középcsapatok küzdelme lesz ez. Ki kell használni ezt a pár hetet, hogy megvessük a lábunkat egy korrekt szinten a bajnokságban, hogy aztán tudjunk koncentrálni jó esetben arra, hogy a kupákban még valami szépet is elérjünk idén.