Éreztem, hogy a csapat számára szükség van a többlet támogatásra, szóval a magyarországi romanista fórum egészét magam mögött tudva (utólag megszavazzuk a közgyűlésen), a tagpénztárt „feltörve” elutaztam Rómába és megtekintettem a AS Roma -US Lecce találkozót (feleségemmel és titkárnőmmel egyetemben, hogy a napi ügymenet bonyolódását ez a kis kiruccanás ne akadályozza. Természetesen mindenről számla van).
Szerencsére a helyi imák megsokszorozott hatása elérte célját és végre egy hónap után ismét győzelmet ünnepelhettünk. Ennek méltán sikeres túrának az ismertetése következik, mivel azonban a céges telefonok és internet elérhetőségek sajnos még nem kerültek kiosztásra, így képek nem, de szóbeli beszámoló most megtörténik.
Azt gondolom korán indulunk a 2-es villamossal a Piazza del Popolo-tól (20:45-ös kezdés, a szállástól 20 perc gyalog a tér, 20 perc a végállóig, majd a Mancini-től a stadion beengedésig is kb. ennyi az út, szóval elindultunk 18:40-kor), a hangulat magán a tömegközlekedési eszközön talán ennek megfelelően nem is volt viharos: családok és fiatalok szálltak fel, de például roma-rigmusok nem hangzottak fel és még levegőt is lehetett kapni).
Aztán a téren már kiadós volt a tömeg és ott már ömlött a felvásárolható portéka mindenfele, üvöltött recsegve a 90-es évek diszkóslágerjei és Venditti-összes egyszerre. Mindent megpróbáltak eladni, amire Roma valamelyik logója, vagy felirata felkerült. (Nekem személyes kedvencem a Roma-Lecce sál volt az aznapi dátummal. Értem én, hogy rendkívül fontos volt ez a találkozó, de érdekelne, hogy ki emlékszik majd erre úgy vissza, mint az évtized pillanatára? Kicsit sajnáltam is a távol-keleti srácot, aki nagyon kétségbe esve lengette a meccs után az eladandó darabokat, és Gaben híres mondata jutott eszembe az Üvegtigrisből: „mondjuk ezzel speciel pont átvertek.”)
Nyilván egyéb nyalánkságok és nedűk is elérhetőek lettek volna, de egyrészt edzett magyar pénztárcával rendelkezem (értsd: szép slank), másrészt izgalom heve miatt nem ért el a felvásárlási láz (mellesleg a Roma Store-ban már sikerült sapkára és újabb sálra is szert tenni, így felkészültnek érezhettem magam; mellesleg 5 €-os Peroni elérhető volt a stadionban is, ami nyugodtan mondhatom az egyik legrosszabb volt, amit valaha ittam), így jöhetett egy tömeges séta kilométereken keresztül az északi kanyar beengedéséhez.
Mivel említett feleségem (aki megegyezik az összes többi nem lehivatkozottal) és én sem vagyunk nagy stadionba járók (hiába tesz meg mindent kormányunk a létesítmény bővítés terén, kevés tapasztalatot szereztem eme épületkategóriában), így a helyek válogatásánál nem tudtuk milyen magasra érdemes felmennünk, hogy élvezhető látványhoz jussunk, illetve mennyire lesz „kegyetlen” a hangulat (ez utóbbitól nem én tartottam természetesen). Végül a Tevere Nord végén (és alján) kötöttünk ki, ahol azért még szintén élvezetes volt a látvány, akusztikailag viszont inkább az északi kanyar és a Lecce ultrák okoztak érdekességet.
Azt gondoltam nem lesz telt ház, mert elég lassan töltődtek fel a sorok, ami nyilván köszönhető a rómaiak lazaságának (esetleg a városi programok vonzották őket: a spanyol nagykövetség előtt a tűzoltók koszorút nyomtak Szűz Mária kezébe a hétfői szeplőtlen fogantatás alkalmából; a Szent Péter téren meg a pápa átadta a vizes betlehemet), de 5 perccel a kezdés előtt már szép számmal voltunk mindenfele (a vendégek is, rájuk szintén nem lehetett panasz, aztán a második félidőre „elfáradtak”).
Maga a mérkőzés nem volt rossz, sőt! Rögtön az elejétől érezhető volt, hogy nyerni szeretnénk, főleg a jobb oldalról (tehát előttünk) igyekeztek támadásokat építeni: volt is egy fejes az elején, amit én Stephannak hittem, de Dybala volt és amit Falcone majdnem be is ügyetlenkedett és volt egy remek gól, ami abból a szögből, amiben én láttam az első pattanás után nyilvánvaló volt, hogy bemegy.
Aztán megjött az eső és vele a hideg is, és a csapat is egy picit visszahűlt. Lassúak lettek a labdajáratások és olyan tötyögés hangulata lett a találkozónak. Én azt éreztem, hogy nem különösebb energia befektetéssel akarunk labdát birtokolni és növelni a vezetést is, és tulajdonképpen voltak kisebb lehetőségeink, míg az ellenfélnek semmi. Saelemaekers nagyon akart, és Paredes volt még kiemelkedő: sokat forgatta a labdát, teljesítményéért meg is kapta tőlünk a tapsot szögleteknél, amire ki is integetett, szóval igazi cuki pofa volt (a második félidőben volt két elképesztően szép becsúszása a 16-oson belül).
A meccsen engem Hummels játéka lepett meg, azt hittem az öreg végig irányítja meccset, de igazából csak sétálgatott egy jót és néha meglökte Krstovicot, de amikor a közelébe ment a labda mindig jó helyen volt, sőt a támadás építésnél is többször előre húzódott. A tényleges irányítási feladatokat inkább Mancini végezte, aki szintén fontos alakja volt a mérkőzésnek.
1-0 után ugyanis a csereként felálló Saud felrúgta a Lecce talán egyetlen értelmes támadásához fellépő Coulibaly-t, amiért Chiffi büntetőt ítélt. Mivel tőlem messze volt a szitu és senki nem reklamált az egész stadionban azt gondoltam Kone kirúgta valahogy, mert így nem lehet felvágni valakit egy első osztályú mérkőzésen. Aztán megnéztem az összefoglalót, és fel lehetett.
Apropó tiltakozás. Nem csak én éreztem, hogy itt a megfelelő idő, hogy kimenjen egy Roma győzelemre az ember. Egy szabálytalanság után erősödő fújolás leplezte le tulajdonosunkat (illetve, hogy a monitoron mutatták, valószínűleg addig, amíg mindenki észre nem vette), aki elég fanyar képpel fogadta a véleménynyilvánítást (majd túl lesz rajta valahogy). [Ha valaki esetleg azt a következtetést vonja le, hogy Ryan Friedkin vagyok, az ne nézzen meg több Trump videót már.]
De ezeket ti mind láttátok. Ahogy a második félidőben a tempóváltást is, akkor jöttek is a helyzetek, de valahogy idegességet lehetett érezni a levegőben (meg hideget, bár az eső elállt már; meg megjöttek félidőben a sirályok és körözgettek a stadion felett). Aztán Mancini gólja felszabadítóan hatott, Pisilli-é pedig megnyugtatóan (mellesleg az nekem ziccernek tűnt, de utólag visszanézve, azért nehéz lövés volt).
A végén elénekeltük a Grazie Romat és mindenki hazament (valaki már előbb elindult, hogy ne a szardíniás villamosba kelljen töltenie az este maradék részét, amire sajnos a legtöbben rákényszerültünk, mert az eső kegyetlenül rákezdett, így a gyaloglás nem volt opció már). A villamoson aztán már egy jó hangulatú Napoli-szidás is belefért.
Így zárult egy kellemes nap a romanistak számára. Most pedig jöhetne egy másik is: a Braga esetleges legyőzésével olyan, ami április óta nem történt meg a klub életében: 2 meccset nyerünk zsinórban! Sajnos most komolyabb bevezetőt idő híján nem fogok tudni összekaparni, szóval mindenki elégedjen meg azzal, hogy 18:45 Roma – Braga!
[Ui: köszönöm Aleram kollégának a segítséget (bár később kiderült számomra, hogy egy majom is képes jegyet foglalni, mert kb. annyira egyszerű), a többieknek meg a türelmet a poszt kivárására, mert délelőtt értem csak haza (most illene sajnálni, köszönöm). Illetve tartozom még egy exkuzálással a múltkori posztom miatt, akit esetleg megbántottam (pedig még húztam is trágárságból)]