A gennyes Isten bepúderezett farkára húzna rá azt a szemét szar… (a továbbiakban az ízes káromkodás csak halkan hallatszik – de meg nem szűnik – a háttérben, miközben egy nyugodt férfihang [Sinkó László, Mihályi Győző] narrálja tovább a mondanivaló érdemi részét; szünetekben a szentségelés behallatszik).
Lejátszotta második rangadóját is az AS Roma Ranieri mester irányítása alatt, melyen pontot sajnos nem sikerült szerezni, annak ellenére, hogy a mutatott játék biztató volt. Az eredmény tulajdonképpen papírforma, és ebben a szezonban már nem is igazán vannak nagyobb elvárások azon túl, hogy a középmezőnyben ragadjunk meg. Végülis logikus, hogy De Rossit egy Bajnokok Ligájáért küzdő csapattól küldték el, hogy a középmezőnyben harcoló Juric-ot nevezzék ki. Aztán amikor a középmezőny sem jött össze, akkor a kiesés elkerülésében specializálódott edző került szóba. Én már Cosmikban, meg Liveranikban gondolkodtam (még romanistak is), és tulajdonképpen Ranieri is hasonló kategória (emlékezve a Cagliari bravúros szereplésére, a watford-i keserű csalódásra). Azzal az igazán nagy különbséggel, hogy neki valóban van edzői múltja és eredményessége is.
A feladata tehát roppant egyszerű: elhitetni ezekkel a srácokkal, hogy ki lehet esni és ezt minden áron el lehet, bocsánat KELL! kerülni (most azt hiszitek viccelek, de Juric utolsó 2-3 meccse már ezt vetítette elő). Előnyünk az, hogy az olyan kieséses rangadókon, mint a Lecce elleni szombat esti találkozó (20:45, kivételesen a Match 4 is adja majd) sokkal erősebb kerettel vágunk neki, míg a hátrányunk elsősorban rangadókon jelentkezik, ahol minket még mindig presztízs megverni (ugyanakkor nem lehetetlen) és az ellenfelek kellően ráhangolódnak a találkozóra.
…. az a szájbakúrt büdös k*rva életben nem lehet egy kibeba*tt nyomorult meccset már tisztességesen, vagy bárhogy felőlem, behúzni, hogy szakadna az anyja…
Ez az Atalanta és a Napoli ellen is így volt (na, meg a Tottenhammel szemben is). De, míg az előbbin egy formálódó együttes, az utóbbin egy kompakt brigád benyomását keltettünk. Volt elképzelés, türelem és volt játék is.
Az első félidőben a bergamoiak elsősorban beadásokkal próbálkoztak, amivel rendre meg tudták játszani a Retegui – De Ketelare – Bellanova hármas valamelyikét (főleg a bal oldalról). Ezen labdák mindegyike a második hullámba érkeztek (és elég erőtlen fejeseket hoztak), egyetlen igazi kivétel a belga csúsztatása, ami tényleg veszélyesnek nézett ki. Védelmünk pedig Hummels vezetésével elképesztően stabilan helyt állt, a német végre játszott egy olyan meccset, melyen bizonyította, hogy mekkora klasszis (mondjuk eddig nem volt sok lehetősége ezt igazolni). Szerintem egyértelműen ő volt a mezőny legjobbja, fizikailag és helyezkedésével levette Reteguit, és remekül segítette ki a társakat.
A második félidőben éppen ez lett a veszte. A gól után ugyanis sokkal feljebb léptünk és sokkal többször tudott lendületből rágyorsítani az Atalanta a védelmünkre, Hummels-nek pedig jó pár becsúszással kellett hárítania, ami következménye egy hátsó combizom húzódás lett (úgy tűnik nem vészes, hétvégén már akár pályára is léphet). A 74. percben lejött és ekkor 4 védőre álltunk át, és arra a káoszra, ami Juric távozása előtti időket jellemezte.
…az a kis redvás p*csköszörűt, azt a fingfejű barmot, aki azt a kretént ide hozta az szakadt volna bele az…
Szóval 4 védő, ebből Mancini és Ndicka annyira rosszul nézett ki, amire nehéz bármi értelmeset mondani (..béna, falábú, hígvelejű aberrált banda, az anyjuk széttaposott labanckalap p*csájáért nem tudnak egy értelmes…), de ezt még sikerült megfejelni Zalewski teljesítményével is (…), amely leginkább értelmetlen fel-alá futkosás, labdavesztések és pánikmegoldások sokaságát hozta.
Az előre játékunk gól nélküli állásnál még mutatott biztató jeleket, és itt jönnek el a kulcspillanatok, amik idén egyszerűen nem képesek a javunkra fordulni. Azt még értem, hogy az egyébként remekül játszó Dovbyk nem tudja elég magasra emelni a lábát ziccerben (de, könyörgöm mi a lónak a p*csájáért nem tud ziccerben abba a pudvás szájbasz*rt kapura legalább egy lepkefingnyi lövést megereszteni? Miért kell húzogatni a labdát, húzogassa otthon, ha élvezetet lát benne, ba* meg, de ne a meccsen k*rja már fel az agyam az okádék sz*r megoldásaival!), de a legbosszantóbb az, hogy még annyi szerencsénk sincs, hogy egy megpattanó lövés, ami bármerre mehetett volna, az éppen pont bezúgott a kapuba!
Mégis mi a (kibeb*szott kénköves salakos Isten haragját) lehet mondani akkor, amikor egy ilyen teljesen (…) lövés, egy ilyen (…) megpattanó, a mély lelki és eredményességi válságunk kellős közepén tökéletesen kib*ik velünk? Értem én, hogy nem lehet fönn ülni azon a bizonyos szekéren, néha sajnos otthagy a szerencse az út szélén, de könyörgöm, nem hogy a szekéren nem vagyunk, de egyenesen ALATTA!
Miután lelkem így megnyugodott tulajdonképpen le is zárhattuk, hogy ezt a meccset elvesztettük. Sajnos kevés komoly helyzetet tudunk kialakítani idén (ez a meccs sem kivétel ez alól) de még azt is sikerül… elrontani. A Serie A ponttábláján megközelítően 17,35 pontot kellett volna szereznünk (understat), amivel a középmezőny közepén tanyáznánk, ez a szám nem túl sok, azonban még ezt is sikerül alulmúlni.
Hogy esténk betetőzzön érkezett a mi kedves ismerősünk Niccolo Zaniolo, aki egy szögletből (és természetesen egy megpattanó fejesből) megszerezte második gólját az idén. Amit természetesen úgy ünnepelt, mintha a BL-t nyerte volna meg egy Puskás-góllal, de persze tudom, ez neki rendkívül nagy elégtétel, hiszen itt, csupa rossz érte. Pl. bemutatkozhatott; sztárrá válhatott; türelmesen megvárták, hogy felépüljön a sérüléseiből; a válogatottba is behívták; még Mourinho is kenegette hájjal; és nyerhetett egy nemzetközi kupát is. Ezek valóban borzalmas és aljas dolgok. Azóta pedig rendkívül sikeres karriert is magáénak tudhat, és valószínűleg most élete nagy gólját szerezhette, amit majd az unokáknak is elmesélhet minden vasárnapi ebédnél.
…. a kis gyíkf*szú nyamvadt gennyedék, hogy a szőrős patás ördög hágná meg üvegszilánkos vazelinnel…
Így befejezve összefoglalómat, itt is hagyok egy képet a kis menczer-szökevényről, hogy mindenki otthon és irodában egyaránt fényesíthesse monitorjait szája termékeivel.
